Barak László (LA)

(* 1953. szept. 8. Muzsla) Költő, publicista, szerkesztő. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1973). 1973–1977 között a Szabad Földműves szerkesztője, 1978–1989-ig a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ munkatársa. 1989 dec.-étől a Nap szerkesztője, 1992–1995 között főszerkesztő. A dunaszerdahelyi Nap Kiadó igazgatója; 2008-ig több ízben is a Csallóköz főszerkesztője. A Paraméter internetes hírportál társtulajdonosa, politikai rovatvezetője. Publicisztikája is jelentős. – Kivette a részét a helyi, regionális és országos közéletből, politikai életből. A 80-as években szervezőként is több aláírásgyűjtő akcióba kapcsolódott be. Alapítója volt a Független Magyar Kezdeményezésnek, kivette részét a régi rendszer struktúráinak lebontásában. – Díjak: Madách Imre nívódíj (2023);  Forbáth Imre-díj (2018, 2003), Madách-díj (2018), Madách Imre-nívódíj (2006). – Fm. Sancho Panza szomorú (v., 1981); Vízbe fúlt plakátok (v., 1982); Szelíd pamflet (v., 1987); Időbolt (gyermekv., 1989); Inzultusok kora (v., 1992); Csapdában (elb., publicisztika, 1998); Úgyis kicsinálnak (v., 2001); És ha mégis ringyó (v., 2002); Retúr a pokolba (v., 2005, szlovákul is); Ne dudálj, küzdj (publ., 2006); Barak László legszebb versei (v., 2007); Ne hidd, hogy mese! (gyermekv., 2014).  – Ir. Zalabai Zsigmond: Verstörténés (1995); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999 II. (2001); Ardamica Zorán: egyétek (2004); Tóth László: Lapszél (2005); Mizser Attila: Ami marad (2007).

Beke Zsolt (LA)

(* 1973. okt. 25. Dunaszerdahely) Irodalomtörténész és -kritikus, szerkesztő. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–esztétika szakon végzett (1998), ugyanitt irodalomtudományból doktorált. 2004–2014 között a Kalligram folyóirat szerkesztője. A Dunszt polgári társulás alapítója, a dunszt.sk irodalmi-művészeti portál főszerkesztője – az online folyóirat öt és fél év működés után 2021 decemberéig frissült. 2022-től a Napunk című független magyar hírportál szerkesztője. Fm: „Jel”-en lét. A vizuális költészet írásmódjáról (tan., 2004); Az irónia hurka (tan., 2007); Az identitás esélyei (esszék, 2016).

Bereck József (ST)

(* 1945. márc. 9. Albár, † 2013. jan. 16. Dunaszerdahely) Író, szerkesztő, műfordító. Dunaszerdahelyen érettségizett (1963), 1963– 1966 között a nyitrai Pedagógiai Főiskolán alsó tagozatos zene szakos tanári oklevelet szerzett. 1966–1970 között különböző munkahelyeken dolgozott, A Fekete szél antológia egyik szerzője (1972), folyamatosan publikált különböző lapokban. 1970-től a Csallóköz regionális hetilap szerkesztője, 1993-tól főszerkesztője, majd vezető szerkesztője. Cseh és szlovák szerzők műveit fordította magyarra. – Kitüntetések: Szlovákiai Irodalmi Alap nívódíja (1974, 1994), Madách-díj (1998). – Fm. Vihar előtt (elb., 1974); Öregem, az utolsó (r., 1977); Vereség (elb.,1981); Indulatos ébredés (publicisztika, 1988); Biliárd néhány hős emlékének (1995); A galambszelídítő (elb., 1997); Meseenciklop, avagy a foltozóvarga (2004); Pásztorórák (elb., 2010). – Ir. Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980. (1982); Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945—1999 II. (2001); Benyovszky Krisztián: Kifigurázás. Somorjai disputa 1. (2003).

Biro Szabolcs (Soos Laca fot.)

(*1988. júl. 29., Dunaszerdahely) Író. Dunaszerdahelyen járt iskolába, tanulmányait a Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában fejezte be (2010). 2004-2013 között a Csak Van rockzenekar énekese, valamint  a Historium Kiadó alapító-igazgatója (2011-2016). Szabadúszó újságíróként is tevékenykedett. 2017-ben Eger Kulturális Nagykövete címet szerezte meg. – Fm. Sub Rosa (r., 2010); Ragnarök (r., 2014); Non nobis Domine (tort. r., 2012/2016),Elveszett csillagok (r., 2017), Anjouk (tort. regényfolyam, 2015-től folyamatosan publikálva).

Bödők Zsigmond (FI)

(* 1957. máj. 22. Komárom, † 2010. júl. 26.) Asztrofizikus, szakíró, tudománytörténész. Nagymegyeren érettségizett (1976), majd 1979–1981-ben a prágai Károly Egyetemen tanult, 1984-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett fizikusi oklevelet. 1977–1989-ben a Dunaszerdahelyi járási Csillagászati Kabinet, 1990-től az SZTA Csillagászati Intézetének munkatársa. Csillagászati és tudománytörténeti cikkeket, könyveket publikál. Felvételeiből több csillagászati témájú hazai és külföldi fotókiállítást rendezett. – Fm. Harmatlegelő (1986, több kiadásban); Nobel-díjas magyarok (1997); Világjáró magyarok (1998); Magyar feltalálók I. (2000); Magyar feltalálók a repülés történetében (2001); Magyar feltalálók az automobilok történetében (2002); Magyar feltalálók a nyomdászat történetében (2003); Magyar feltalálók a hajók és a vasút történetében (2004); Magyar feltalálók a távközlés történetében (2005); Magyarok égi képeskönyve (2006), Magyar feltalálók a számítástechnika történetében (2007).

Bordás Sándor (csa)

(* 1952. szept. 9. Ómoravica [Szerbia]) Pszichológus, szakíró, egyetemi oktató. Vegyészeti szakközépiskolában érettségizett Szabadkán. 1972–1977-ben a budapesti ELTE BTK-án pszichológiát tanult. 1978-tól Dunaszerdahelyen él. Szakterülete a szexuálpszichológia és az etnopszichológia. A komáromi Selye János Egyetem oktatója, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola docense. Több kötet társszerzője. – Fm. Lelkünk útvesztői (tan., 1994); Szexposta (tan., 1997).

Csehy Zoltán (ST)

(* 1973. nov. 26. Pozsony) Költő, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar–latin szakos tanári diplomát szerzett (1998), summa cum laude minősítéssel 2003-ban megvédte doktori értekezését (PhD, Eötvös Loránd Tudományegyetem). 2003-tól  a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa. 1992–1993 között az Irodalmi Szemle szerkesztője, 2004–2006-ban a Kalligram folyóirat főszerkesztője volt. Ókori és középkori görög, ill. latin nyelvű irodalmat fordít, e munkáiból több kötetet is közreadott. 2006-tól: az MTA külső köztestületi tagja. – Főbb díjak: Kerényi Grácia-díj (2005); Az Év Könyve Díj (2005); Madách-díj (2021); (2008); az MTA Arany János-díj (2008); József Attila-díj (2009); Forbáth Imre-díj (2011); Madách Imre-nívódíj (2014); Janus Pannonius-díj (2014); Csáth Géza-díj (2018); Déry Tibor-díj (2020); Zelk Zoltán-díj (2022); Kovács András Ferenc Költészeti Díj (2024). – Fm. Nút (v., 1993); A szöveg hermaphrodituszi teste (tan., 2002); Hecatelegium, avagy Ámor diadalmenete (v., 2006); Parnassus biceps (tan., 2007); Hárman az ágyban (ford. 2010); Nincs hová visszamennem (v. 2013); Pasolini, Pier Paolo: Korom vallása (ford., 2013); Szodoma és környéke (mon. 2014); Petronius Arbiter: Satyricon (ford., 2014). További munkáiról bővebben itt!

Czajlik József (TSZA)

(* 1975. jún. 1. Dunaszerdahely) Színházi rendező, színész. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1993-ban. Ezt követően a Kassai Thália Színház, majd 1994–1995-ben a Komáromi Jókai Színház, 1995–1997-ben ismét a Thália tagja lett. 1997–2002 között rendezést tanult Pozsonyban, majd a budapesti Bárka Színház főrendezője lett. A Komáromi Jókai Színház-beli Amadeus-rendezése 2001-ben a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházi Fesztiválon fődíjat, a budapesti Országos Stúdiószínházi Fesztiválon rendezői különdíjat kapott. Az Amadeusból tévéfilmet is rendezett. 2007-ben Gál Tamással Epopteia néven színházi műhelyt alapított. Jelenleg a Kassai Thália Színház igazgatója. – Rendezései: Komáromi Jókai Színház: Peter Shaffer: Amadeus. Nyikolaj Koljada: Mese a halott cárkisasszonyról. Szophoklész: Antigoné. Kassai Thália Színház: Bengt Ahlfors: Színházkomédia. Bárka színház, Budapest: Tadeusz Slobodzianek: Ilja próféta; Witold Gombrowitz: Operett; Sybille Berg: Helge élete; Friedrich Dürrenmatt: Vak; Slawomir Mrožek: 3 éj; Gyarmati Kata: Orrok; Ivan Holub: Jávor vitéz; Nagy Attila Kristóf: Baudelaire a Léthe vizébe gázol. Dunaszerdahelyi epopteia színházi műhely: Jevgenyij Griškovec: Hogyan ettem kutyát; Orál morál. – Egyéb rendezései: Alexandr Nikolajevič Ostrovskij: Dievča bez vena (VŠMU Pozsony, záróvizsga). Pablo Neruda: Joachima Murietu dícsősége és halála (VŠMU Pozsony). Kenneth Grahame: The wind in the willows (Gárdonyi Géza Színház Eger és a University of Theater Arts Budapest közös produkciója). Bakanóták (Koprodukció a Zsámbéki színházi bázissal). Michail Jurievič Lermontov: Maškaráda (Divadlo Andreja Bagara, Nyitra). Jevgenyij Griškovec: Tél (Divadlo Astorka-Korzo Bratislava – Pozsony). Sofokles: Witold Gombrowicz: Ivona (Štátne Divadlo Košice – Kassa). Anton Pavlovič Čechov: Ivanov (Slovenské Národné Divadlo, Bratislava – Pozsony). Tracy Letts: August na konci Ameriky (Slovenské Komorné Divadlo, Martin). Matei Visniec: History of communism (Teatr im. Boguszlawskiego Kalisz). Federico García Lorca: Krvavá svadba (Novosadsko pozoriste, Novi Sad – Újvidék). – Díjak, elismerések: ZLOMVAZ, Egyetemi Színházak Nemzetközi Fesztiválja, Legjobb előadás, Prága; Stúdiószínházak Fesztiválja, Rendezői Különdíj, Budapest – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Czibula Csaba (SZM)

(* 1964. márc. 11. Vágsellye) Televíziós szakember. 1994–2014 között a Dunaszerdahelyi Városi Televízió (DSTV) főmunkatársa, operatőr, szerkesztő, vágó. 1996–2002 között a Magyar Televízió és a Duna Televízió munkatársa. 1999–2014 között a Szlovák Televízió magyar nyelvű műsorának munkatársa. 2011–2014 között az MTVA munkatársa. 2010 óta a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének elnöke, a hirek.sk televíziós hírportál kezdeményezője és egyik létrehozója. 2011-től a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottságának tagja. Az írott sajtóban 1991–1996 között rendszeresen publikált az Új Szó, az Ifi Magazin és az Új Nő hasábjain, elsősorban könnyűzenei recenziókat.

Érsek György (TSZA)

(* 1936. aug. 3. Duna­szer­dahely) Színész. Alapiskolába, ill. gimnáziumba szülővárosában járt; 1953-ban érettségizett. 1961-től, miután elvégezte a nyitrai tanítóképzőt, pedagógus volt. Közben műkedvelő színjátszólént is működött. Megalakulásától, 1969-től nyugdíjazásáig a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpada, ill. a Kassai Thália Színház színésze, egy időben ügyelője. Szlovák színműveket fordított magyarrra. – Főbb színházi szerepei: Brighella (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Mr. Worthing (Oscar Wilde: Hazudj igazat); Larry (Thomas Brandon–Halász Rudolf–Nádas György: Szerelmem, Donna Rita); Plébános (Tamási Áron: Énekes madár); Fabrizio (Carlo Goldoni: Mirandolina); Sztyepan (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Arlecchino (Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska); Sheriff (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Orvos (Csurka István: Döglött aknák); Crooks (John Steinbeck: Egerek és emberek); Júdás (Székely János: Caligula helytartója); Dottore (Karel Čapek–Josef Čapek: Szerelem végzetes játéka); Ladius (Jean-Baptiste Molière: Tudós nők); Curtis (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Stone hadnagy (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Dr. Spivey (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Arnold (Márai Sándor: Kassai polgárok). A Kassai Thália Színpad produkcióinak zenei összeállításaiból: Klimits Lajos: Névtelen komédia. Henrik Ibsen: Babaotthon. Emil Braginszkij–Eldan Rjazonov: A bagoly. Mészáros László: Egy tanú idézése. Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka. Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok. John Boynton Priestley: Váratlan vedég. Leonyid Zorin: Házasságtörés. Szlovák színműveket fordított magyar nyelvre. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Gál Tamás (SZM)

(* 1978. nov. 16. Dunaszerdahely) színész, előadóművész. Dunaszerdahelyen érettségizett (1996), majd a pozsonyi Színművészeti Egyetemen szerzett oklevelet (2003). Játszott a Kassai Thália Színházban és a Komáromi Jókai Színházban, később egyik alapítója lett a Szevasz Színháznak; 2007-ben Czajlik Józseffel megalapította az Epopteia Műhelyt. Kiss Szilviával 2007-ben létrehozták a Csavar Színházat. 2020 májusától a Komáromi Jókai Színház igazgatója.   – Főbb színházi szerepei: Eduard (Gál Sándor: A pokol kapujában, Kassai Thália Színház); Mesélő (Arany János.: A nagyidai cigányok, Szkéné Színház – Kassai Thália Színház); Athos (Alexander Dumas: Három a testőr – Komáromi Jókai Színház); Színész (Jevgenyij Griskovec: Hogyan ettem kutyát? – monodráma – Szkéné Színház); Fiú (Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem – Kisvárdai Várszínház); Színész (Tóth László–Lakatos Róbert: Jöttünk külhonból mind a ketten – Szkéné Színház); Becsmér József a bíró (Jozef Hollý: Kubo – Újszínház); Előadó (Epopteia Színházi Műhely: Orál morál, Szkéné Színház); Bíró, Lacikám (Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli – Szkéné Színház); George (Edward Albee: Nem félünk a farkastól – SZEVASZ Vándorszínház); Péter (Pavol Rankov: Szeptember elsején [vagy máskor] – CSAVAR Színház). – Rendezések: Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya avagy is a dámák diadalma a fársángon – Szkéné Színház. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa – Szkéné Színház. Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert– Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó – Kassai Thália Színház. – Díjak, elismerések: Magyarság Háza-díj (2022); Jászai Mari-díj (2019); DOSKY 2015, legjobb szlovákiai színházi alakítás, 2015; Fiatal tehetségek díja, 2011; Kaleidoszkóp Fődíj, 2011; Magyar színházak XXII. kisvárdai Fesztiválja, Kisvárda Polgármesterének díja, Kisvárda, 2010; Magyarországi Versfesztivál, Fődíj, 2007; Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválja, Magyarok Világszövetsége, Páskándi Géza-díj, Kisvárda, 2000. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Győry Attila

(* 1967. jan. 30. Dunaszerdahely) Író, könyvterjesztő. A komáromi gépipari szakközépiskolában érettségizett (1985). Ezt követően hajókormányos, majd hajóskapitány volt. Később, rövid időre a Kalligram Könyv- és Lapkiadó könyvterjesztője lett, de 1996-ban megalapította a Családi Könyvklubot, melynek azóta is igazgatója. Írásaiban egy sajátos szubkultúrát mutat be lázadó, környezetükkel dacosan szembeforduló fiatalokkal. – Fm. Vércsapolás (elb., 1992); Kitörés (r., 1993); Az utolsó légy (elb., 1995); Ütközés (r., 1998); Kerékkutya (r., 2002).

Gyurcsó István (FI)

(* 1915. jan. 27. Garamkövesd, † 1984. márc. 16. Dunaszerdahely) Költő, publicista. 1952–1980 között a Csemadok KB alkalmazottja volt. 1968 után politikai okok miatt évekre eltiltották a publikálástól. Szülőfalujában 1995 óta tiszteletére emléknapot tartanak, s felavatták mellszobrát is. A Csemadok dunaszerdahelyi területi választmánya alapítványt nevezett el róla és Gyurcsó István-díjat is alapított. – Fm. Anyám mosolyog (v., 1955); Termő időben (v., 1960); Hegyeken-völgyeken (riportok, 1961); Nyugtalan ének (v., 1964); Percmutatók (v., 1968); Tükördarabok (v., 1983); Nem voltunk rosszak (vál. v., 1995).

Hodossy Gyula (GJ)

(* 1960. máj. 3. Dunaszerdahely) Költő, író, szerkesztő, intézményszervező, könyvkiadó. A pozsonyi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett. 1982-ben a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete székházának munkatársa. Több szlovákiai magyar szervezet, intézmény alapítója és vezetője: Iródia (1983–1986), Dunaszerdahelyi Református Gyülekezet (1989-től presbiter, 1995-től gondnok), Szlovákiai Magyar Írók Társasága (1998–1999: ügyvezető elnök, 2003-tól elnök), Magyar Polgári Párt (1995, központi titkár), Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (1990–1995, elnök), Lilium Aurum Könyvkiadó (1992-től, igazgató), Katedra Alapítvány (1996-tól igazgató), Vámbéry Polgári Társulás (2000–2005 elnök, 2005-től igazgató); főszerkesztője volt az Iródia Füzeteknek (1983–1987), a Cserkésznek (1991–1995), a Katedrának (1994–1997); nevéhez fűződik a Vámbéry Polgári Társulás (2000), ill. a Vámbéry Irodalmi Kávéház (1998) létrehozása. 1976-tól jelennek meg cikkei, versei, szerepelt a Próbaút c. antológiában. Számos könyvet és könyvsorozatot szerkesztett. – Főbb díjak, kitüntetések: Forbáth-dij (2022); Dunaszerdahely Város Díszpolgára (2022); József Attila-díj (2022); Szlovákiai Civil Becsületrend-díj (2021); Magyar Arany Érdemkereszt (2020); Partium Díj (2004); Nyitott Európáért Díj (2001) . – Fm. Hivatalos versek (v.,1993); A szerető önfegyelem (v., prózai írások, 2002); Fátyla jókedvemnek (v., 2004); Ma elkezdődik bennünk a szeretet (v., prózai írások, 2013); Minden addig (v., prózai írások, 2020); Minden addig, hatvanig (v., prózai írások, 2021).

Hodossy Gyula (GJ)

Hozák Margareta (SZM)

(* 1970. jún. 17. Dunaszerdahely) Zenetanár, karnagy. A Nagymegyeri Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. 1993-ban diplomázott a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen orosz nyelv és irodalom−zenei nevelés szakán. A Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Szent János Egyházi Alapiskolában gyerekkórust és néptánccsoportot alapított. 2002-től 2007-ig a pozsonyeperjesi Kis-Duna Vegyeskar, 2005-től a bősi Kék Duna Vegyeskar karnagya. 1994-től tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. – Díjak, elismerések: Díszoklevél Bős Nagyközség Önkormányzatától; Emléklap a bősi nagyközség polgármesterétől.

Hulkó Gábor (csa)

(* 1947. jan. 1. Ógyalla) Kibernetikus, egyetemi tanár. A dunaszerdahelyi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Szlovák Műszaki Főiskolán végezte 1970-ben (1976-től kandidátus, 1992-től a műszaki tudományok doktora). 1970-től az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézetének munkatársa. 1971-től a Szlovák Műszaki Főiskola oktatója (1974-től adjunktus, 1982-től docens, 1994-től egyetemi tanár); az 1990-es években Dunaszerdahely tiszteletbeli alporgármestere. Kutatási területe a kibernetika, rendszer- és irányításelmélet. Különböző szakmai testületek tagja, vezetője, 2007-től az MTA külső tagja. Több mint 300 tudományos közleménye cseh, szlovák és nemzetözi folyóiratokban jelent meg. 2003-ban Jedlik Ányos-díjjal, 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. – Fm. Distributed Parameter Systems Blockset for MATLAB&Simulink, Third-Party MathWorks Product (2004).

Hunčík Péter (ST)

(* 1951. máj. 25. Ipolyság) Orvos, politológus, író, közíró, színházi dramaturg. A pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosdoktori oklevelet 1976-ban (1981-ben általános orvostani, 1988-ban elmeorvosi szakvizsgát tett). 1980–1983-ban a győri és a kecskeméti színház dramaturgja volt; 1989-ben egy dunaszerdahelyi amatőr színjátszó csoporttal Mészöly Miklós: Ablakmosó c. darabjának rendezésével elnyerte a Jókai Napok fődíját. 1989 után tevékenyen kivette részét a rendszerváltó történésekből; a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) egyik alapítója, az országos vezetés külügyi megbízottja, 1989–1990-ben a Nap főszerkesztője, 1990–1992-ben az FMK országos vezetőségének tagja, ill. Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök emberi jogi és kisebbségi tanácsadója volt. 1992-ben szlovák televíziós pályázatot nyert, melyet a kormány nov.-ben visszavont. 1993-ban cseh televíziós pályázatot nyert, ez alapján működik 1994-től a prágai Nova Televízió. 1993–2003-ban a Márai Sándor Alapítvány elnöke; 2002-től az ottawai Carlton Egyetem vendégtanára; 2004-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet Interetnikus Kutatások Központjának igazgatója. Kutatási területe: szociálpszichiátria, szexológia, öngyilkosság-kutatás, bilingvizmus, konfliktuskutatás. Irodalmi és orvosi, valamint etnopszichológiai és emberjogi tanulmányokat ír, csehből, szlovákból fordít, szaktanulmány-gyűjtemények társszerzője, szerkesztője. Somos Péter írói néven is publikált. – Főbb díjak: Ľudovít Štúr-érdemrend I. fokozata (2019); Talamon Alfonz-díj (2010); Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2010); Bródy Sándor-díj (2009). – Fm. Maďarská menšina v Československu (F. Gállal, P. Fričcsel, Ch. Lorddal, 1993); Ellenpróbák (Bordás Sándorral, angol és szlovák nyelven is, 1995); FER – Feszültség-ellenőrző rendszer (Bordás Sándorral, angol és szlovák nyelven is, 1998); Magyarok Szlovákiában. Összefoglaló jelentés (szerk., Fazekas Józseffel, szlovákul is, 2006, 2008); Határeset (r., szlovákul is, 2009).

Jarábik Gabriella (ST)

(* 1951. jan. 19. Csúz) Pedagógus, népművelő, kisszínpadi rendező, múzeumigazgató. 1970-ben érettségizett a lévai óvónőképzőben. A győri Apáczai Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet (1995). 1970–1985-ben előbb Vajkán, majd Dunaszerdahelyen óvónő. 1985–1990- ben a magyar óvodák járási tanfelügyelője, 1991–1998-ban a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal helyettes elöljárója. 1998–2002-ben a kulturális minisztérium kisebbségi kultúrák főosztályának vezérigazgatója. 2002-től a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója. 1970-ben megalapította és azóta vezeti a dunaszerdahelyi Fókusz Irodalmi Színpadot, melynek különböző korosztályokat mozgósító társulataival számos országos, ill. nemzetközi sikert ért el. – Főbb díjak: Pribina Kereszt II. fokozata (2024); Magyar Arany Érdemkereszt (2017); Móra Ferenc-díj (2008); Mics Károly-életműdíj (2007).

Jarábik Imre (csa)

(* 1942. márc. 16. Budapest [Mo.], † 2019. febr. 05. Dunaszerdahely) Pedagógus, népművelő, karnagy. 1948-ban Nagymegyeren kezd alapiskolába járni. Tanulmányait a Pozsonyi Pedagógiai Szakközépiskolában folytatta (1960). 1967 és 1973 között a komáromi Egyetértés Munkásdalárda karnagya lett. 1968-tól a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ művészeti osztályának a vezetője. A Csemadok helyi szervezete segítségével megalapította a város énekkarát, amely később Bartók Béla nevét vette fel. Rövidebb-hosszabb ideig Csilizradványon, Komáromban, Nagymegyeren, Csallóközaranyoson, Pozsonyeperjesen és Alistálban is vezetett énekkart. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának alapító tagja. Munkásságát a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettjével ismerték el (2006).